"Pedig a félelem nem jelent mindig rosszat. Néha csak azt jelenti, hogy van fontosabb magadnál."
A D. A. C. sorozata a végéhez ért, legnagyobb sajnálatomra. Ugyan nyáron olvastam az első részt, de azóta az összes könyvön átrágtam magam, és nagyon megszerettem ezt a csapatot, élükön Flórával. Nagyon sok olyan ifjúsági könyv van, ahol a szereplő számomra túl tökéletes (sokat tanul, mindig takarít, mindig be tudja osztani az idejét, stb...) vagy éppen idióta. Itt viszont Flóra egy melegszívű, de emellett okos tini (volt), valamint nem nyafogott oldalakon keresztül, amire hadd ne mondjak példát. Vigyázat, az értékelés spoilert tartalmazhat!
A kedvenc szereplőm is Flóra volt Ági mellett. Mindketten kitartóak voltak, léteztek céljaik, és utóbbi még Buba mellett is képes volt tanulni egy olyanra, mint érettségi, nem úgy, mint Ákos, aki viszont... egyszerűen elviselhetetlen volt számomra.
"Ennyi erővel felkelni se érdemes reggel, mert egyszer úgyis kinyiffanunk."
A történet pedig... Egy kis nyugis elbúcsúzást vártam. Viszont ezen felül pörgős volt a történet, az utolsó oldalaknál pedig egyenesen azt hittem, egy szomorú lezárást kap majd. Ami amúgy egy hatrészes sorozat után... hát, nem olvastam volna több könyvét az írónőnek :D Viszont így alig várom, hogy olvashassak még valamit Kalapos Évától, aki ezzel a sorozattal az kedvenceim közé ugrott.
Szívesen olvasnék hozzá folytatást, egyszerűen nem akarom elengedni ezt a világot, a szereplőket. Mindenkit ösztönöznék arra, hogy ha egy jó gimis könyvet keres, olvassa ezt! :) Egyértelműen kedvenc, ezáltal
pont :) Ajánlom mindenkinek, mondjuk, inkább 12 éven felül ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése